Dr. Csorba Ferencz
1950 – 2024
2024. augusztus 31-én a győri Szentlélek templomban református szertartás szerint helyezték örök nyugalomba Dr. Csorba Ferencz tanár urat, az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó egyik alapító tanárát. A program képviseletében Kubatov Antal (Kaposvár) az alábbi beszéddel búcsúzott Tőle.
Kedves Barátom!
Itt állunk előtted megrendülten, s itt állnak velem azok is, akik nem lehetnek most itt. Elköszön általam a Pannon Egyetem, melynek címzetes docense voltál, a ZALAMAT Alapítvány, melynek sok rendezvényén voltál előadó. Itt állnak az Erdős Iskola tanulói is, akik sok felejthetetlen órát köszönhetnek Neked.
Nem tudott eljönni, de azért lélekben itt van Pintér Feri Barátod, aki az Erdős Iskola igazgatója is egyben, s akihez több, mint 40 éves barátság és nagyon sok közös élmény fűz.
Többen jöttek el a kollégák közül, hogy személyesen köszönjenek el a Matematika Tanítása folyóirat feladatmegoldójától, cikk-írójától, Barátjuktól.
Ott voltál a NMMV születésének bölcsőjénél, s Te voltál az egyetlen, aki az első 29 verseny mindegyikén részt vett! Az idein már nem, de reméltük, hogy majd újra. Sokan ismertek és szerettek a határainkon túlról is, ahogy Te is őket. A szívedben mégis kicsit több hely jutott a Felvidéknek. Versenyekre meghívtad Őket, előadásokat tartottál a Nagy Károly Diáktalálkozókon, a Nyári Egyetemeken,…. Oláh Gyuriék odafönn matekozás közben, ha találkoztak egy-egy nehéz szerkesztési feladattal, azt félretették egy dobozba, hogy majd ha jön a Csorba Feri, Ő megcsinálja. Itt is úgy tudtál mindig segíteni, hogy az sohase volt bántó, sőt… Nem toltad magad sohase előtérbe, nem akartál a társaság szóvivője lenni. Nótázáskor is többnyire akkor hallottuk a hangodat, amikor a többiek szövegismerete elapadt…”irigykedve” vettük, amikor vers-sorokat idéztél, vagy egy-egy jól elhelyezett mondatoddal elárultad kiváló szakmai felkészültségedet, vagy épp az origami rejtelmeit igyekeztél megmutatni nekünk.
Büszke voltál gyerekeidre, de ezt is csak a hozzád közelállók tudták. Örültél, ha „bébiszitter” lehettél, s akkor is, ha meglátogatott valamelyik.
Tavaszi beszélgetéseink során néha kerested a megfelelő szót, szavakat. Most én vagyok ezzel így. Örültünk mindannyian mikor „rögzítettük” látogatásunk időpontját. Nem sikerült mégse. Bár reménykedtünk hogy hátha, hátha mégis megadatik, de másként lett. Elkönyveltük, hogy akkor majd később, ha újra jó leszel. Szerettük volna nagyon, s küzdöttél Te is becsülettel, Nem sikerült.
És nem segítjük ki többé egymást vérnyomáscsökkentővel, s nem megyünk többé Hornyák Palihoz se „zártkörű továbbképzésre”. Sehova se megyünk már együtt!
Próbáljuk magunkat vigasztalni, s hálásak vagyunk, hogy ismerhettünk, hogy a barátodnak tartottál minket. Visszük magunkkal, hogy „egy óra lehet pocsék, de legyen színes” J És megőrzünk egy mosolyt egy szerény, kiváló jó ember, egy Barát mosolyát! Igyekszünk szeretni az életet, ahogy Te is szeretted!
Kedves Barátom! Utadra engedünk, de velünk maradsz mindig!
